Intro

Nem vagyok egy nagy blogger, konkrétan írni még nem írtam. Olvasni persze szoktam, már ha az ázsiai csajok annak számítanak. Na meg Nyelvész Józsi okosítóját azért követem, csak ha felnőnek a kölykök, azt mégis értsem már őket. Mert milyen szar lenne ha beszólna a szomszéd Gergő, hogy a Gézabá is úgy járt mint a Purger-lány faterja, én meg csak pislognék, mint hal a szatyorba.

Szegény Irma néni a 3.b-ben belénk verte, hogy a fogalmazás három részből áll, bevezetés, tárgyalás, befejezés. Sokat gondolkodtam, hogy ezt is úgy kellene írni, de lófaszt. Nem vagyok az a vén szar, úgyhogy ez itt egy jó kis intró lesz. Yunó’, a kockaladában az első snoop albumra bólogattunk, meg stíröltük a kismuffokat. Már akkor is odavoltam az intrókért, pedig semmit sem értettem belőlük. Mondjuk amikor a biznisz miatt magamra kellett hányni a szótárfüzetet, aztán elővettem újra a klasszikusokat, akkor se nagyon voltam bentebb, de végül is nem erről szól a dolog.

A történet dióhéjban annyi, hogy Imola (az asszony) megállapította, hogy milyen sültparaszt vagyok. Na jó ennyire nem volt egyszerű a dolog, mert hosszú évek kemény munkáját tetéztem be. Pedig szerintem csak szar napja volt, mert a Fanninak (a törpe) jön a foga, aztán nem aludt, meg meg is jött neki. Mondjuk én vagyok a hülye, hogy miért beszélek vele olyan dologról, ami nem pálya.

Na itt van, lehet majd jönni, hogy nem suttyó, hanem rasszista vagyok, de leszarom. Szóval megyek haza, csókolom körbe Flórát (a nagyobbik lány), azt kérdem az Imolát, hogy volt-e valami érdekes hír, mert egész nap kocsiba toltam, csak a múltkor a gyerek vurlicernek nézte a rádiót, aztán a parkolásra odakészített százasokat módszeresen benyomkodta a cd-lejátszóba, az a szemét meg behalt. A szerelő Tomi meg persze nem ért rá megnézni, úgyhogy vagy megasztárt játszok magammal, vagy mp3-ról nyomatom a tuc-tuct. Nem mintha annyira hiányoznának a hírek, de az biztos, nem kérdeztem volna ilyen hülyeséget, ha megy a rádió.

Szóval Imola azt mondta, hát a választási dolgokat gondolom hanyagolod, a focieredményeket meg úgyis kened. Jaj, azt hallottad, hogy meghalt a Popper Péter. Mondom az a sziámis csávó, vagy az apja. Erre jött persze az első lebaltázás, hogy ne legyek már olyan egyszerű, mint a faék. Mondom, neki, honnan kéne ismernem minden zs-t, aki könyvet ír. Mi a ffffffffff (gyerek előtt próbálok nem káromkodni, persze nem mindig sikerül) vagyok én valami vikipédia, vagy lexikon. Erre megvetően csak annyit kaptam arca, hogy "Géza, te egy unkultur paraszt vagy!"

Imola annyira felbaszta magát, hogy mikor elaludtak a lányok, akkor szex megvonás volt, meg lelki élet. Odabaszott! Pedig péntek volt, amikor lehetett volna csapatni, mert másnap ki lettek volna csapva a mamához, mi meg regenerálódhattunk volna napközben. Az lett a vége, hogy puhapöcs voltam, és engedtem az asszonynak. Kitalálta, hogy olvassak könyveket. Na bazz, ez még az Ildi néninek sem sikerült, pedig belé még szerelmes is voltam. Aztán az olvasónaplót mindig a szomszéd Kardos Sanyitól kértem el, aki nem hozzánk járt a Petőfibe, hanem eggyel felettem az Aranyba. Emlékszem, ötödikben az Aranyembernél még félholdas zsákot is rajzoltam, amiben a szajré volt. Ráadásul a Sanyi tök béna zsákot rajzolt, az enyém meg nagyon ott volt.

A lényeg, hogy mivel én gyerekkoromban kb. öt könyvet olvastam, amiből 4 a Tüskevár volt, és amiből megtanultam én is horgászni, amit a gyakorlatban később sosem kamatoztattam, így elég durva megrázkódtatás lesz ez. Az ötödik amúgy a Téli berek, de ott csak addig jutottam, hogy a Tutajos lesmárta a csaját. Abban maradtunk Imolával, hogy a meglévő hendikepemre tekintettel segít az elején. Mondtam neki, hogy oké önként letérdelek a fasz elé, de azért legyen kíméletes, és valami rövid, de vidám könyvvel kezdjük.

Háááááááááááát. (Az első könyv leírása, és értékelése hamarosan jön)