(Boris Vian: Hullasztó)
Háttér
Mária néni, akit amúgy ha Marika néniztünk csúnyán rábasztunk, erről Lóri tudna mesélni, aki az első két hétben folyamatosan röpdolgozatokat írt, míg megtanulta helyesen szólítani a tancsit, szóval nála az alap volt a suliban, hogy kontextusába helyezzük a művet. Meg persze, ha fel akartad izgatni a spinét, akkor a főhős jellemfejlődése alap volt. Tök mindegy, hogy miről volt szó, ha ki akarta valaki elégíteni a Mária nénit, akkor csak lágyan kellett a jellemfejlődés szavakat a fülébe suttogni, azt elalélt a spiné. Legalábbis hetedikben, miután a Norbiéknál megnéztünk suli után egy pornót ezen röhögtünk. Nem baszom tovább a rezet a bullshiteléssel, szóval hátterezzünk, meg fejlődjünk. Akit meg mégis valami irodalmi bizbasz érdekel, az használja a guglit.
Imola belcsapott a lecsóba, az első könyv, amit a kezembe nyomott a Hullasztó volt, amit Vian írt. Aljas dolog volt tőle, hogy tudta valami pozitív fíling kapcsolódik Vianhoz, meg beszopatott azzal hogy tiszta Monthy Piton. Ez utóbbi világa ugyanis nem áll távol tőlem. Egy üzleti vita során mondjuk hülyén vette ki magát, amikor a 120 kilós kigyúrt csávónak mondtam, hogy odaszögezem a fejét a dohányzóasztalhoz, mint Dinsdale a huligánoknak, de túléltem a dolgot. Ezek után már nem mertem mondani neki, hogy megszegte az íratlan szabályokat, hanem gyorsan megegyeztünk, és némi bukóval, meg épp bőrrel lezártam az ügyet.
A Vian dolog meg persze nem azért keltett bármi megnyilvánulást, mert valami franciabuzi vagyok. Ezt Zoli is tudja bizonyítani, amikor azt mondtam, hogy inkább az a fos brazil válogatott húzza be a vb-t, mint a békazabálók, persze, hogy Zidanék nyertek. Szóval a hiányos műveltségem helyett a 90-es éveket juttatta eszembe, amikor királyság volt még a Lisztre lemenni, mert volt az Incognitó, meg a sarki pizzás, aminek sosem tudtam a nevét. Aztán mint valami meteorit becsapott a Vian. Az Autoker és a műszaki könyvesbolt közé, persze hiába toltuk volna össze havrok a pénzt, az önkormányzati genyók annyi dokumentumot akartak (hol volt akkor még a Nokiás doboz), hogy esélytelen volt hasonlót nyitni. Szóval ha ment a biznisz, és akkoriban azért megyegetett, lehetett gondtalanul szórni. Sok mindenbe belenyúltam, az említett évtizedbe, a történet szempontjából azonban egyelőre csak a brókerkedés érdekes. A képzettségem kb. kulcsári volt, csak én kispályás voltam, egy kis cégnél, apró, de biztos forintokat tettem zsebre. A sok szerencsétlen kérdezgette, hogy most akkor Mol vagy TVK, Richter vagy Egis, Sopron vagy Globus. Nem mondhattam persze, hogy faszom tudja, meg az elemzésekkel töröljék ki a seggüket, mert a srácok a hátsó szobában még nálam is nagyobb sötétségben tapogatóznak. Meg persze azt sem lehetett mondani, amit csináltam, hogy baszod az a tuti, ha nyugger behozza a Démász részvényét, te megveszed olcsón, ebédszünetben meg eladod 20-25 százalékkal többért. Volt olyan, hogy az újságban a nagyobb cégek hirdették mennyiért vennék meg, én meg felhívtam őket, hogy adjanak már kicsit többet, mert ők még így is gennyesre keresik magukat, amikor egy-egy nagy pakkot névértéken továbbadnak majd valami multinak, miközben 40-45 százalékokért vették meg a papírokat. Néha bejött, máskor elküldtek az anyámba. De azért a kárpótjegy mellett ez volt a tuti, nem a sok tőzsdén forgó szar.
Szóval simlis brókerként éldegéltem egész jól, amikor egy ismerősöm beajánlott zenész Tominak. Ő sem volt semmi arc, akkoriban már jócskán túl a 40-en jól kitömve pénzzel hazajött, hogy minél több luvnyát varrjon le. Persze Andeas Fickenhochen vagy valami hasonló elmés néven producerkedett, meg nálánál nagyobb neveknek négerkedett, amivel azt a pénzt mindig elő tudta teremteni, amivel pár évente lecserélte az aktuális 911-est vagy Z BMW-t. Zenész Tomi állandóan azzal basztatott, hogy mondjam már a tutit, milyen részvényt vegyen, mert most mindenki tőzsdézik az ismerősei közül, meg neki is van egy valag pénze. Aztán nem tudom milyen oknál fogva elkezdett az ismeretségi körébe hordozni. Eleinte azt hittem, hogy talán homó, de ezt mindenki cáfolta. Aztán párszor segítettem lekoptatni azokat az egyéjszakás csajokat, akiktől ő nem akart még egy menetet, meg egyszer egy szó szerint régi női ismerősének ajánlgatott. Ápolt volt meg minden, de azért a negyedik x-en jócskán túl, miközben szívem szerint akkoriban még az érettségi előtt álló muffokat próbálgattam. Persze egy érett nő is plusz tapasztalat, de azért az szívás volt, hogy mennyire kellett koncentrálnom, hogy neki jó legyen, aztán amikor remegő lábakkal kiment zuhanyozni úgy jött vissza, hogy hát neki férje van, meg családja, és milyen csacsik voltunk, hogy ilyen kalandokat keressünk. Nem kezdtem bele, hogy anyuskám te akartad magad megbaszatni, és úgy tűnt ez nem is sikerült olyan rosszul, hanem elköszöntem és szevasz.
Zenész Tomi már-már barát lett, és ő lógott sokat a Vianba, és ha épp nem volt más dolgom, én is mentem vele, ha másért nem, hogy begyűjtsek egy-két csalódott csajt. Nem tudom mit tudhatott „az öreg”, de azok a csajok, akiket felszedett tényleg mindig röhögtek (lehet egy-két spanglis picsa is volt, de ennyi???). Szóval néha ment a poénkodás, hogy ezek a csajok tényleg úgy vigyorognak, mint akiket baszni visznek… Voltak klassz esték, sok jó bőr, néhány megfakult kellemes emlék. Persze Imolának sosem mondtam, hogy itt néhány nagyon komoly baszást alapoztam meg, legfeljebb valami finom célzás volt, hogy a haverokkal jártunk ide párszor, jó hely. Talán a női megérzés, ki tudja, mindenestre ezúttal besétáltam a csapdába.
A könyv
Oké mondtam, legyen ez. Gondoltam a fogászaton legalább nem unatkozok. Ez aztán olyan jól sikerült, hogy miután a doktor úr volt olyan kedves a furóval szilánkosra törni a bal alsó hetest a szájsebészetre kerültem át. Ott kifejezetten örültem, hogy van nálam olvasni való. Az igazság az, hogy a külső körülmények a mű pozitív megítélésének nem annyira kedveztek. Bár amíg szétlidokainozott fejjel olvastam addig egészen szórakoztatónak tűnt.
A pap (és persze a sekrestyés) valóban telitalálat, a bokszmeccsük tényleg MP-s, ki ne emlékezne a teológiai vitára. De Holtottó nekem nem állt össze. Értem, hogy az ilyen pszichómókusok számára sem fenékig tejföl az élet, és ha nem lehet büntetlenül verni a pácienseket, akkor azért elég nyomorúságos csak úgy ezekkel a zizzent emberekkel foglalkozni. Bár ha már jellemfejlődés, azért a végén csak megkapta azt a rohadt állást, amikor ő lett a Hanyi Istók helyett a lápiember, akire a népek ráborítják a szart, cserébe meg fizetnek.
A történet két tanulsággal szolgált. Az egyik, hogy a szociális rendszert azért a viani módszerekkel kicsit gatyába lehetne rázni, ha a sok tehetetlen nyuggert, öregvásáron eladnák, azt agyoncsapnák őket a népek, a nincstelenek kölykeit meg halálra dolgoztatnák. Tán a költségvetés hiánya sem lenne annyi, bár valszeg görög barátaink akkor is inkább felgyújtanák az Akropoliszt, minthogy dolgozzanak, de ez már messze vezet.
A másik amit megtanultam a három ikercsávó alapján, hogy nem lehet büntetlenül tolni az ekit, meg a bélyeget, meg az épp aktuális szintetikus szarokat, mert a végén úgyis rács mögé dugnak.
Szerintem
Mondtam Imolának, hogy jól kibasztál velem, a Félelem és reszketést is csak betépve tudtam megnézni, azt meg nem tudhattad, hogy a fogorvos ekkora balfék lesz. Ő erre annyit mondott, hogy vigyem el Flórát a játszótérre, és örüljek, hogy nem Iván Iljics halálát kaptam. Azért némi lelkiismeret furdalást csak elértem, mert a következő könyv focis lesz. Erre a szarra meg egy gyenge ¾-et adok. Biztos jó író ez a csávó, meg minden. A történet is elég elszállt volt, de azért ha van ét gyereked, meg bizniszelsz vagy munkád van, akkor nem tudsz anyagozva olvasni, bár kétlem, hogy a könyv megírásakor ilyen szempontok szerepet játszottak volna.
Ha mégsem vettem el a kedved, de ruppótlan vagy, a könyv fent van a neten.
